A FOGAMZÁSGÁTLÁS TÖRTÉNETE

Volt idő - még jóval a felvilágosító filmek elterjedése előtt -, mikor az emberek még nem láttak szoros összefüggést a terhesség és a nemi élet között. Emiatt igencsak érdekes módszerekkel próbáltak védekezni a terhesség ellen.

 

 

 

 

A sötét középkor

Mivel úgy gondolták, hogy a terhesség kizárólag isten ajándéka lehet, ezért különféle varázslatokkal, ráolvasással és bálványáldozatokkal igyekeztek befolyásolni őket. A 6. században a nők egy macska heréjét, vagy máját hordták egy zacskóban a nyakukban, de a szaporodásra képtelen öszvér fülzsírja is népszerű “védekezésnek” számított. Annak ellenére, hogy megpróbálták befolyásolni a születendő gyermekek számát, akkoriban egy nő fő feladata és életcélja volt, hogy minél több utódot hozzon világra. Éppen ezért a terméketlen nők sora nem ment éppen jól. Megbélyegezték, kiközösítették, kigúnyolták őket.

Érdekes módszerek az ókorból

A fogamzásgátlás nem új keletű tudomány. Egy időszámításunk előtti 19. századból származó papirusztekercs is bizonyítékot szolgáltat erre, amin részletesen írnak az akkori praktikákról. Ők például tudták, hogy a férfi ondóját kell távol tartani annak érdekében, hogy a megtermékenyülés ne történhessen meg. Használtak krokodilürülékből készített labdácskát, amit a hüvelybe helyeztek, de az óvszer sem volt ismeretlen számukra. Az első írásos emlék az ókori egyiptomiaktól került elő, amiből kiderül, hogy a férfiak ugyan nem latex óvszert, de valamiféle természetes anyagból készült védősapkát használtak.

Az ókori görögök

Magzatelhajtás céljából különféle növényi főzeteket használtak, ezek között volt a vadmurok is, amit ma is használnak erre a célra Indiában. Egy görög származású orvos, Szoranusz megkülönböztette a fogamzásgátlást a magzatelhajtástól, előbbi érdekében különböző hüvelytisztító szereket, és a férfi orgazmusának visszatartását ajánlotta. Az ő nevéhez fűződik a különböző savas hatású gyümölcsökből készített spermaölőszer, ami egy fokkal kellemesebb megoldásnak bizonyult az előtte használt elefántürülékből gyúrt “pesszárium”-nál.

Az óvszerek története

A férfiak hamar rájöttek az óvszer áldásos hatásaira, mint a nem kívánt terhességtől és a szifilisztől való védelem, így akármilyen kényelmetlen is volt, hamar elterjedt a használata. Ezeket egyébként vászonból és állati bőrből készítették. Ezután már a kényelmesebb állati bél, vagy hólyag lett az alapanyag, amit még maga Casanova is használt és sajátját “angol lovaglókabátnak” nevezte. Ekkor még messze nem léteztek egyszer használatos kondomok, mindenki maga mosta és szárította saját eszközeit. A tömeges gyártás az 1800-as évek derekán kezdődött a vulkanizált gumi feltalálásával, ezek kezdetben biciklibelsőre emlékeztető formáját mára átvették az anatómiailag formázott latex óvszerek.

A fogamzásgátlók elterjedése

A nők valójában csak a hormontabletták megjelenése után vehették kezükbe az irányítást.

Már a 19. században felfedezték, hogy a terhesség alatt nem történik peteérés, de a valódi megoldással még várniuk kellett a 20. század közepéig. 1929-ben felfedezték az ösztrogéneket, a sárgatesthormont, majd a progeszteront. Ezeket később megpróbálták mesterségesen előállítani, aminek eredményeként 1959-ben elérhető lett az első kombinált fogamzásgátló tabletta, ami Magyarországon 1962-től volt kapható. Ma már több, mint húszféle modern, alacsony hormontartalmú tabletta közül válogathatunk, melyeknek már nincsenek olyan kellemetlen mellékhatásaik, mint a régi időkben.

Ma már számtalan lehetőség létezik

A fogamzásgátló szereket több csoportba sorolhatjuk: a hüvelybe helyezhető vagy méhen belüli mechanikus eszközök és a hormontartalmú szerek, melyek tabletta, injekció, implantátum, tapasz, hüvelygyűrű vagy méhen belüli hormonkibocsátó eszköz formájában hozzáférhetők. Ezekkel általában biztosabb fogamzásgátlás érhető el, és már közel sem annyira hatnak a nők egészségére, vagy a szeretkezés spontaneitására, mint a régen használt módszerek